KözleményÉjjeli Őrség - A békés harcos útján

A bizalom talán a legnehezebben megszerezhető és megtartható alapja az emberi kapcsolatoknak. Nehezen építhető fel, pillanatok alatt romba dönthető. Viszont azt tapasztaltam azokban a  közösségépítési folyamatokban, amiknek részese voltam az elmúlt évtizedekben, hogy bizalom nélkül  nincs hatékony kommunikáció és nagyon nehéz megtalálni az eltérő egyéni érdekek közös nevezőjét.

Mindezek tudatában úgy vágok neki az Éjjeli Őrség felépítésének, hogy tisztában vagyok vele: sokan megelőlegezik számomra a bizalmat, amikor beállnak az Éjjeli Őrség zászlaja alá.

Ezért kötelességemnek érzem, hogy megosszam veletek, ki is vagyok, milyen utat jártam be eddig. Már amennyire ez átadható néhány mondatban…

A drámák az én családom múltjából sem hiányoznak. Anyai nagyapám a Wehrmachtban szolgált, Sztálingrádnál elveszítette az egyik lábát. Később az oroszok lelőtték a saját háza udvarán, de még halála előtt a feleségét és két kislányát meg tudta menteni. 

1970-ben születtem az akkori NDK területén egy orvos és egy ápolónő gyermekeként.

4 évesen kerültem Magyarországra, egy lelkész családjában nevelkedtem vidéki kisfalvakban. A szocialista rendszerben nem volt egyszerű egy lelkész-család élete, ráadásul mi sokan is voltunk testvérek, így sosem éltünk jómódban. 

Több mint 20 éve foglalkozom krízismenedzseléssel, organikus közösségépítéssel, vezetek tréningeket ezekhez a témákhoz kapcsolódóan. A 90-es évek végén egy építőipari generálkivitelező társtulajdonosa is voltam, később Németországban volt egy kisvállalkozásom. Ezeket a teljesség igénye nélkül írom, sokminden belefér 47 évbe.

Jelenleg egyéni vállalkozóként webfejlesztéssel foglalkozom, közben továbbra is tartok tréningeket kisebb csoportoknak illetve foglalkozom a pszichológia határterületeivel, különösen a Jung által leírt kollektív tudattalan kutatásával.

Van két felnőttkorú fiam. Az organikus közösségépítésről nem csak beszélek, hanem meg is élem. Több mint 3 éve bérlünk egy csoporttal egy családi házat Szentendrén, itt kísérletezünk a kisközösségi együttéléssel. A rám eső lakbér 70 ezer Ft, ingatlantulajdonom, autóm, részvényem, nagyobb megtakarításom vagy értékesebb ingóságom nincs, tehát egy alsó középosztálybeli anyagi szintjén élem az életem. Ezzel meg is vagyok békélve, nem vágyom drága autókra vagy külföldi luxusutakra.

2015. augusztus elején csatlakoztam a Migration Aidhez, amikor átsétáltam a menekültekkel zsúfolt Keleti pályaudvaron és úgy éreztem, valamit tennem kell. Szeptembertől a szervezet operatív koordinátoraként a határmenti adományosztást, később a szlovéniai és horvátországi segítségnyújtást menedzseltem több-kevesebb sikerrel. 2015. novemberében kezdeményeztem a SIRIUS.HELP megalapítását, ennek keretében segítettünk több hónapon át Görögországban, majd 2016. szeptemberétől a magyar-szerb határon lévő tranzitzónákban.

Politikai pártnak még nem voltam tagja, a világnézetem beskatulyázhatatlan. Abban hiszek, hogy a nők fogják megváltoztatni a világot. Szurkolok nekik és mindent megteszek, hogy ebben segítsem őket. A közéleti tevékenységemet szolgálatnak tartom, és csak addig csinálom, amíg így élem meg. A hatalom nem érdekel, és remélem, úgy leszünk sikeresek az Éjjeli Őrséggel, hogy soha ne is kelljen közelről megtapasztalnom.

Svéd módra szinte mindenkit tegezek, ez nálam nem a tiszteletlenség, hanem a közvetlenség jele. Nem érzem jól magam öltönyben, éveken át hordom ugyanazt a farmert.

Nincs semilyen betegségem, orvos akkor szokott látni, ha jogosítványt kell hosszabbítani. Soha nem drogoztam, nem dohányoztam, nem iszom alkoholt, nem fogyasztok gyógyszert. Nem vagyok megvesztegethető, az elveim nem eladók, de mindig kész vagyok arra, hogy új tapasztalatok nyomán felülírjam a gondolataimat. Tehát nem vagyok dogmatikus, ugyanakkor tévedhetetlen sem, és igyekszem tanulni a hibáimból. Az elveimhez még annyit: közösségellenes viselkedés miatt az évvégi magatartás osztályzatom sohasem lehetett ötös, mert az osztályból egyetlenként nem voltam hajlandó felavattatni magam úttörőnek, majd később belépni a KISZ-be, ami a 80-as években még „kötelező“ volt. Azaz ha a lelkiismeretem úgy diktálta, már gyerekként szembeúsztam az árral.

Köszönöm, ha megbízol bennem és köszönöm, ha támogatsz.

Siewert András, 2018. augusztus 20.